A formális szintaxis és a fizikai jelenségek közötti izomorf leképezés előfeltételezése önkényes axiomatikus alapot tesz szükségessé, ami az empirikus módszertanokon keresztül elméletileg elérhetetlenné teszi a végső ontológiai bizonyosságot. A Gödel-féle nemteljességi tételek elkerülhetetlenül kiterjednek minden kellően komplex episztemikus modellre, az abszolút pozitivizmussal szemben a heurisztikus pragmatizmust téve szükségszerűvé.